Expressz kézbesítés Kedves bópeer…!

Az elismert, köztiszteletben álló író egy nap ráébred, hogy megöregedett. Ijesztően kihagy az emlékezete, szánni való szokások egész garmadája uralkodik el rajta. Meszes gerincét egy inkvizíciós kínzóeszközre emlékeztető készülékkel kell nap mint nap kezelnie, hogy ülni és járni tudjon. Miközben maradék figyelmét teljes egészében önmaga ellen fordítja, hogy legalább tetten érje a szervezetében egyre kíméletlenebbül romboló időt, külföldön tanuló fiát hazahívja, hogy legyen mellette. A fiú meg is érkezik, bár nem egyedül: magával hozza a feleségét, Catherine-t is. A szép fiatalasszony, a „bellefille” puszta jelenlétével varázslatos légkört teremt a házban, és a halálra készülő, agg író – a „kedves bópeer” – ahogy beleszeret az ifjúságnak ebbe a jelenlétébe, önmagával és a világgal szemben is megváltozik: ismét tiszta emberi tartással képes szembenézni sorsával. Az öregedés könyörtelen folyamatáról már sokan írtak a világirodalomban, ahogy az utolsó fellángolásról, a végső búcsút megnemesítő érzésekről is. Déry Tibor művét kivételes hely illeti meg e művek között. Ő ugyanis az öregség szinte megmásíthatatlan tragikumát mesteri érzékenységgel fordította át iróniába, új tartalmat, jelentést és színt adva így e már-már kimerítettnek vélt témának.